minden

remek,  a gyerek extracuki csak néha akarok inkább nyugdíjas lenni már;  elsőkörös lett egy filmünk egy fesztiválon, ami tavaly ilyenkor készült és nagyon szerettem mindent, ami vele járt; váratlanul már csak két hónap van hátra a fognyűvésből; tele vagyok dologgal; tinilányos izgalommal szerelmes számokat küldözgetek a fiúmnak, imádok élni.


mondjuk teljesen jellemzően nem írok lószart se, a jóllét nem termékeny, úgy néz ki. meg unalmas is, tudom.
na, ilyenek vannak.
remélem, ti is jól vagytok.

tegnap

ültem egy helyen, vártam, hogy dolgozhassak, haladjunk, menjen az élet, húzzunk vissza gyorsan a munkahelyemre, mindegy, legyen valami.
10 percet vártunk, és 100 jobb dolgot fel tudtam volna sorolni, mit tudnék csinálni 10 perc alatt. és akkor egyszercsak mondom, de hülye vagyok, na nem?
hát örüljek már, vegyek levegőt, nézzek körül, pihenjek.
mert milyen jó nekem.
élünk, van új karkötőm mit ennünk, laknunk, millió gyerek közül is pont az enyémet választanám.

minden van, minden jó.

milyen hülyeség az, mindig várni valamire.
az élet most van.
az mindig most van, csütörtök reggel, meg kedd délután.
úgyhogy nem várok a nyárra se, kit érdekel.
most jó. és kész.

én egy akkora

amatőr vagyok, de komolyan. Ha kicsit is számon tartanám az életünk, akkor mondjuk sejthettem volna, hogy a karácsonyi Jézus-ügy húsvétkor vesz majd igazán durva fordulatot az események láncolatából fakadóan.
De én úgy el vagyok havazva megint, hogy tegnap raktam ki a csodálatos festett tojásokat is, ráébredve, hogy ha most nem, akkor egy hét múlva már késő, és nagyjából az ajándékkal is ez van, de azt inkább el se mesélem, annyira ... kemény.
Szóval, Jézus.

Nyilván nem jutott eszembe, hogy most a feltámadást is el kell magyaráznom. Úgy tekintettem erre az ünnepre, hogy egyelőre jön a nyúl a jó gyerekekhez, aztán kész, minden más keresztény - és további vallások további vonatkozásai majd a későbbi években.
Persze.
Ma az óvodából jövet a gyerek a magától értetődő módon elővett, hogy "ha Jézus magára vette az emberek bűnét, akkor miért kellett meghalnia? És hogyan halt meg?"
Kicsit hezitáltam, hogy mennyire decens magyarázat a "pont azért" meg hogy hogyan lehet megúszni a kereszthalál-kérdést, de az én gyerekem nem vár hosszan magyarázatokra, nincs ideje, hogy az anyja kitaláljon négy évesekre szabott történeteket.  Már kiabált is (Fő utca, munka utáni csúcsforgalom): ANYAAAAA! Hogy halt meg Jézus?! Tudom, hogy tudod!!!

Próbáltam időt nyerni, hogy otthon mindent elmagyarázok, becsszó, de ez nem bizonyult elég jó alkunak. (Meg az se, hogy inkább elmondom, hogy születnek a kisbabák.)

Teljesen felzaklatott a dolog, komolyan. És ez egy átlagos, semmi különös óvoda.

És akkor ne igyon az ember. 

Csomószor

amikor belemerülnék a masszív rinyálásba és (jogos) önsajnálatba, az anyukám mindig megjegyzi, diszkréten, de megkerülhetetlenül, hogy bezzeg, amikor ő volt fiatal, és két kisgyerekkel egyedül volt, mert az apám úgy kábé három évig védte a hazát mindenféle laktanyákban minimális eltávozásokkal, és ő dolgozott, és minden este főzött, és nem volt automata mosógép, na, higgyem el, akkor se volt könnyű.

Persze, soha nem mondtam, hogy könnyű lett volna, meg igazából azt is gondolom, hogy én nem hogy gyenge vagyok AZT kibírni, hanem a felétől is önként mentem volna a holdra, de akkor is, ez egy ütős érv arra nézvést, hogy én most inkább fogjam be, mert EZ ahhoz képest lepketánc.

És akkor ilyen napokon, amikor fél hétkor a fáradtságtól úgy támolygok el a gyerekért­* a kedves anyukához, aki vigyáz rá, és a gyerek ott akar maradni vacsorára, és nyilván elvonszolom, mert hogy nézne ki visszaélni a jófejségükkel, és akkor a gyerek idehaza nokedlit kér, amiről tudjuk, hogy kb. bármit előbb megcsinálok, mint ezt a mazochista rohadt cuccot, és meglátom a lakás állapotát, amire ilyenkor napokig nincs erőm az ilyenektől, akkor komolyan azt hiszem, hogy – vessetek meg – de igen, gyenge vagyok, leszarom. És lehet, hogy az se volt könnyű, de ilyenkor volna késztetésem bevonulni a sarokba riddogálni  meg magamat sajnálni, még ha mindez jogtalan is.

A kollégáim arról beszéltek ma, hogy inni nem az igazi egyedül.

Hát, ezt is meg tudnám cáfolni, de nem akarom, nehogy kétségbe essetek és gyengének tartsatok.

Tarthattok különben, éppen semmi sem számít. 

De senki ne aggódjon értem, megyek mosogatni a nokedlis cuccokat. 

*munka ÉS lakógyűlés ÉS munka után