életemben kábé először

azt éreztem egy óvodai ünnepség előtti estén, hogy minden nagyon jól van.

van fekete cipő, hófehér krepp harisnya, vasalt ing a vállfán. (szoknya, pántlika ovis kellék)
ó, mondom, annyira jó vagyok, hát így is lehet ezt. mostantól ilyen leszek. 

reggel támadt az a kósza ötletem, hogy letörlöm a cipőt - előtte nap hoztam haza a munkahelyemről, még megnéztük a furcsa kapocs működését a kollégával, akitől kaptuk - és ahogy kivettem a dobozból, majdnem leálltam a légzéssel hosszútávra.

a cipő, aminek egy nappal korábban még semmi baja sem volt, szétnyílt talppal tátongott a papírok között.

mindezt ovis ünnepség reggelén.

a napon, amikor két helyen dolgozom egyszerre. az egyik másfélórányi útra van. a világ végén térerő nélkül. 

a napon, amikor pisilni is időre megyek, és minden kiszámíthatatlan, az is, hogy visszaérek-e négyre.

hát mindegy. egy kínai bolt még belefért, évi egy alkalomra jó volt ez is.

egyébként is, azelőtti nap vettünk tizenezerért menő nyári szandit (sajnos halványlilát) nem mertem nem feketében vinni a bébit, ha már előtte héten a szülői értekezleten belém verték, hogy FEKETE! ALKALMI! (Más anyukák nyilván merték.)

Vissza is értünk, csak úgy lobogott a hajam a szélben, ahogy diadalmámorral az arcomon suhantam az óvoda felé négy előtt 10 perccel az új cipővel a táskámban - és a bolt előtt szörnyű gyanúm támadt.

Mintha kértek volna süteményt az óvónénik a kertipartira, nem?! Ja, de.

És akkor már a cipő keksz, pufi, ropi, üdítő-kombóval kibővülve vágtattam tovább. és beöltöztettem a lányom csodásba, és hát mit mondjak a cipő kicsi lett a gyerek gyönyörű, szeretek ovisünnepségre bőgni járni. (nem)

Kicsit rontotta a meghatottságom hatásfokát a tény, hogy a gyereknek is bánata volt, amitől egy órán át sírt vigasztalhatatlanul, hogy elmegy az óvónéni, akit imád, anya, sooohaaaaseehheee lehesz többehet ilyehen óvóhnéhénihim....

Nehezen, de meggyőztük, hogy buli van, élvezze, menjen végig az állomásokon, pecsétekért ajándék jár. Nem megcsinálta?! Nem tudom, hol mi volt az eszköz a célhoz, de megszerzett minden pecsétet kb 10 perc alatt. És aztán pöttyös labdát kapott érte, azzal is aludt, de előtte mindenkinek elmondta a kis husinyuszi, hogy megfizetett a labdáért.

Megdolgozott érte, nyilván ezt akarta mondani, csak még nem egyértelműek ezek az árnyalatnyi különbségek az életben, Arany Szívem.