a munka

kitölti a rendelkezésre álló időt.

most (akaratomon kívül) ezt bizonyítom, kb. egyvégtében,

másfelől lassan szobrot állítok magamnak, úgy meg vagyok hatódva a felismeréstől, hogy
e g y é b k é n t milyen teherbírásom lehet, ha annyi idő alatt, amennyicske máskor jut bizonyos dolgokra, mennyi mindent meg tudok csinálni.

és milyen kurva keveset most, hogy volna elég időm.

azért csak azt mondom, mindannyian hősök vagyunk. ha párhuzamosan van munkád, gyereked, életed, barátaid, családod, pluszmunkád, hobbid, lakás, amit rendben kell tartani, esetleg kert, amit gondozol, ááá, teljességgel érthetetlen, ki hogy fér bele az életébe idejébe.