sajnos sok időt eltölteni annak az elméletnek
a pontos felkutatásával, amely arról szól, hogy az emberek éppúgy működnek
bizonyos szempontból, mint a kémiai elemek: meghatározott vegyértékszámmal.
Azaz: ha túl kevés a fontos ismerős, rokon és barát száma, akkor hiánytünetek
mutatkoznak a szociális életben, ha túl sok, akkor pedig komolytalanná és
kezelhetetlenné válik ugyanez. Az optimális (és fenntartható) kapcsolatok száma
17 körül van, nem emlékszem pontosan, egyetemista koromban olvasott (hallott)
adatokra ki emlékszik rendesen?
Mindenesetre csak azt akarom mondani, hogy az internet
semmiképp nem számít ezek közül egynek. Idegeneknek beszólni pedig kifejezetten karmikus mínusz pont.
Ma reggel, ahogy kinyitottam a virtuális világ kapuját, valahogy
egy csomó mocsok dőlt ki onnan. Nem személy szerint ellenem irányulók, de olyan
rossz kedvem lett egy perc alatt: iszonyúan tahók vagyunk egymással.
Egy kreatív csoportban valaki elújságolta, hogy
összeköltözés előtt dobta a fiúja, és csomagban küldte vissza a cuccait. Erre a
lány, sírva ugyan, de csinált valamit a dobozból, és feltöltötte a képeket. Erre mindenki tojt a kreativitásra kéretlen párkapcsolati tanácsokat kezdett osztogatni.
Egy másik csoportban valaki elújságolta az örömét, hogy vidéken vett házat, kezdődik az új élet. Na, itt mi volt a legérdekesebb momentum? Természetesen az, hogy mennyi volt.
És ilyenek, sorban.
Nem szándékozom feladni a hitemet, hogy az emberek érdekelnek engem és én szeretem őket.
Mondjuk nem kis kihívás ez nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése