szépek vagytok

és tiétek az élet, ismételgette a részeg úriember, akit ugyan látásból régóta ismerek, de ilyen állapotban még sosem láttam.

nem is mondott ilyeneket mondjuk.

most ennél hosszabbra is eresztette, de sajnos nem értettem, mit mond még ezen kívül, és gyerekkel nem akartam a végére járni, szóval otthagytuk a bicikliúton, ahogy teátrális mozdulatokkal mutatta az eget, a földet, hogy miénk, miénk az egész nagy világ.

hiszen milyen szépek vagyunk.

miénk minden.

olyan vicces volt és megható is egyben, kedvem lett volna meghívni egy sörre, de hát, na.