2017. július 17., hétfő

úgy meg

tudok örülni egészen semmi kis dolgoknak.

Sok más mellett, amiket nem, ezt kifejezettem szeretem bennem.

Reggelente végignézem, ahogy a cukrászda kinyit: ahogy kipakolják a székeket, kikerül minden nappali díszlet, ébred a tér.


Az emberek jönnek-mennek az éles reggeli fényben, kezdődik a szokásos lüktetés.

Ettől a kis darabka tértől és égtől mindig megjön belém az élet, a hit, hogy ünnep a reggel, és hirtelen belobbant a vágy, hogy most, azonnal, MINDENT meg kell csinálni amit eddig nem.

Imádok élni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése