most

hogy tömeges igények mutatkoznak irántam a posztok után és a facebook is felszólított, hogy sok idő eltelt, írjak már, annyit tudok elmondani, hogy vérszemet kaptam, és a tükör, valamint a stokke tripp trapp* után rákívántam egy komódra. egyrészt, mert nincs itthon elég komód tárolóhely, viszont holmi annál több, másfelől meg ettől valamiképp egy csomó más fronton is a dolgok rendeződését várom és feltételezem (kissé megszállottan. az igaz.)

így folyó ügyeim, örömeim és bánataim mellett parádésan sok időt kúrok el azzal, hogy megtaláljam életem komódját. dacára annak, hogy pénzem momentán nincs rá.

mondjuk az ilyesmik nem szoktak eltántorítani egyáltalán.

más izgalmak nincsenek, hallgassatok zenét.**


* nem, nem fizetnek nekem ezért, hogy folyton róluk beszélek, de ha olvassák ezt, találhatunk megoldást
** nagyon remélem, hogy nem olvasnak kiskorúak. És nagymamák se.

a kép nem a vágyam tárgya. de szép, nem?