(na jó, nemcsak egyből) az élet császárnőjének érzem magam*.Az, hogy egy csomó fantasztikus emberrel megismerkedem a munkám miatt, mindenképpen táplálja ezt a hitemet.
Úgyhogy ma arról fogok mesélni, hogy - mindannak ellenére, ami mostanában történik (még) - szerelmes vagyok az életbe.
De tényleg. Ma találkoztunk Erzsivel, aki nem csak nagyon helyes ember, de végtelenül jó fej, és a nyilvánvaló tehetség mellett, amivel bír, még roppant alázatos is. Olyanokat mond, hogy az embernek kivirágzik a lelke, ha hallgatja.
Nem féltékeny a tudására, csomó képet elajándékozott csak azért, mert örült annak, ahogy mások örültek a képeinek. Azt mondta, hisz abban, hogy amit adsz, az valamiképp visszajön. És: aki ad, annak adatik.
Úgyhogy neki köszönhetően ma rájöttem egy fontos dologra, amiért nem tudok elég hálás lenni.
Mindennek ideje van, csak annyit mondhatok. :)
* többnyire
Annyira örülök, hogy én is megismerhettelek Téged! Nincsenek véletlenek... :-) Várom a fejleményeket, de ettől függetlenül önmagában is megérte ez a találkozás! Erzsi
VálaszTörlésÍrtam az előbb, de úgy látom, mivel nem voltam bejelentkezve, nem ment át. Szóval, én is nagyon örültem ennek a találkozásnak. Nincsenek véletlenek...várom a fejleményeket... de vallom: Önmagában is megérte ez a találkozás. :-)
VálaszTörlésCsak most láttam, hogy írtál :) nekem is fontos volt. Ne változz meg sose, jó? :)
VálaszTörlésJó! :-)
Törlés