Az volt, hogy egy szabadtéri program után hazafelé arra - a most már tudom, hibás - gondolatra jutottam, hogy veszünk valami élelmet.
Átsuhant a fejemen a gondolat, hogy ez veszélyes gyerekkel, de rögtön meggyőztem magam, hogy a bevásárlókocsiból úgyse ugrik ki.
Nos, a kis
(Ekkor kellett volna lelépni mégis.)
Nem sokkal később már egy lila színű plüsslovat szorongatott, és közölte, hogy EGÉSZ ÉLETÉBEN erre vágyott. (Egyébként tény, hogy néhány napja tényleg arról beszélt, hogy "lóplüssöt" kér a szülinapjára. Ezt tök sokáig nem is tudtam értelmezni, mi az, hogy lóplüss?!)
Éles hangon felcsattanva közöltem, hogy ki van zárva, én nem adok háromezret egy ilyen szarért. És amikor felületesen rátekintettem, megállt a szívem, mert a szar hétezerbe került. Ekkor már lila fejjel követeltem, hogy tegye vissza, és esküszöm, AL Capone védőügyvédje sem indult a gyereknél reménytelenebb helyzetből, de egy óra, némi vita, eskü, csendes, de határozott érvelés után
Elmondom, miért.
A gyerek hónapok óta hívja célzottan és véletlenszerűen az egész várost a szülinapi bulijára, amire egy játszóházat terveztetett kivetetni velem két órára (25 ezer forint) plusz torta, plusz élelem.
Az alku révén ezt a vágyát ignoráltuk.
Ezen kívül minden további ajándékot szintén, kivéve az ovis tortát. (Mivel Mikulás után született egy nappal, lényeglátóan és ravaszul közölte, hogy akkor majd beosztja az arra kapott ajándékokat.)
És minden addigi
Nos. szerintem így nem olyan rossz.
De nem akarok róla többet beszélni.
(HÉTEZER BAZMEG EGY HÚSZCENTIS LÓPLÜSSÉRT! HÉT!)
Ui,. most, hogy képet kerestem, megnéztem, tulajdonképp jó vétel volt.
*6990, legyünk pontosak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése