ezt hallotta az én - szintén gyönyörű - gyerekem.
ez kb. három órája volt.
azóta büntet, és bár 167-szer elmondtam neki megnyugtatásul, hogy nem szeretek jobban senkit a világon, nem bírunk ezen valahogy túllépni, bármit is mondok, teszek, magyarázok, vagy nem.
most a fürdőkádban ül, és az előbb behívott, sírva mondta el, hogy "anya, most jöttem rá, hogy egyszerűen irigynek születtem, én nem szeretem a kisbabákat. nem tudtam, hogy utánam is születnek még babák."
igazából én se bírtam feldolgozni, hogy utánam is születtek emberek, szóval ez valami generikus dolog lehet.
de ezt nem mondtam el neki, csak hogy szeretem.
1865122.-szer is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése