2017. október 19., csütörtök

a magnézium

meg a d-vitamin biztosan sokat hozzá tesz az általános nyugodt közérzethez, de ha jót akartok magatoknak, szert tesztek egy gyerekre.

Azt kell mondjam, én, az anyának egyáltalán nem tökéletesen való, hogy a gyereknél jobb a világon nincs.

Strukturál, te vagy neki az isten(nő), és közben annyira vicces, hogy csomószor meg kell állnom az utcán, mert olyat mond, hogy a röhögéstől nem tudok továbbmenni*.

Tegnap is.

Mentünk a zeneiskolába, kivételesen teljesen időben (október 18-án, az idei tanévben először nem is késtünk el, háhá, milyen büszke is voltam magamra), szikrázva sütött a nap, a lánka énekelt egy (amúgy nem neki való) dalt , és egyszer csak azt mondja nekem:

- Anya, annyira szerencsések vagyunk, majdnem minden dal megy a hangomhoz.

És énekel tovább.

Én így akarok élni.

(Nagy mákom van, hogy a Tomi már 15 éve megmondta, hogy hiszen így élek. És még emlékszem is rá. Az se egyértelmű.)


*tudnék írni teljesen igaz, rettenetes és szörnyű dolgokat is, például gyakran kiabálok eszemettalajt vesztetten vele, amikor a hisztijével kikészít és semmi sem jó és minden hiába és áááááá, de nem fogok ilyet írni. mert minek is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése